BALKEZES GITÁROK - FERNANDES RETROROCKET PRO, SCHECTER BLACKJACK C-1, CORT KX1Q

„Jobbkezes a konzervnyitó, jobbkezes az olló, jobbkezes az oktatás.”

Tény, hogy a világot a jobbkezes emberek számára találták ki. Jobbkezes a konzervnyitó, jobbkezes az olló, jobbkezes az oktatás. Noha szerencsére már nem az 1950-es években járunk, amikor még tűzzel-vassal irtották a balkezességet, átszoktatással kínozva szerencsétlen gyermekeket (ezáltal sok esetben diszlexiát, diszgráfiát okozva), a kézírást elsajátítani próbáló hatéves balkezes még ma is jelentős hátránnyal indul az általános iskola első osztályában „normális” társaihoz képest. Sajnos nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint jómagam, aki pedagógus mamája védőszárnyai alatt kezdett ismerkedni a betűvetéssel, drága nagyanyám még a kollégáival is képes volt összerúgni a port, ha kétbalkezességem miatt bárminemű hátrányos megkülönböztetés ért! Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért mindig fel voltam és vagyok ma is háborodva a társadalomban igenis jelenlévő balkezes diszkrimináción. Hát rosszabbak, tehetségtelenebbek vagyunk mi, balkezesek? A válasz egyértelmű nem. A művészvilág számos híres balkezessel büszkélkedhet, Mozart, Beethoven, C.P.E. Bach, Prokofjev, Paganini, Ravel, Caruso, Paul McCartney, Jimi Hendrix, Tony Iommi, Phil Collins - csak néhány név ennek igazolására. Manapság egyre nagyobb a kereslet a balkezes hangszerek terén, szerkesztőségünk pedig úgy gondolta, hogy utánanéz, hogy a hazai forgalmazók milyen kínálattal állnak a potenciális vásárlók rendelkezésére. E hónapban három elektromos szólógitár került górcső alá, a teszt célja viszont nem a rangsorolás, hanem olvasóink informálása, a gitárokat is megpróbáltuk úgy kiválasztani, hogy nagyjából azonos minőséget és értéket képviseljenek.

FERNANDES RETROROCKET PRO
(Medgyesi Hangszercenter)
Az eredetileg Japánban alapított Fernandes cég 1969 óta foglalkozik hangszerkészítéssel, és a többi neves japán márkához hasonlóan ők is a híres amerikai modellek, elsősorban a Stratocaster másolásával próbáltak teret nyerni a távol-keleti piacon. Minőségi hangszereiknek köszönhetően hamar a piacvezetők egyikévé váltak Japánban, üzleti sikereik hatására 1992-ben pedig megnyitották amerikai kirendeltségüket is Los Angelesben. A gyár a ’90-es években Sustainer néven forradalmi elektronikai rendszert vezetett be, mellyel olyan világhírű gitárosok elismerését vívta ki, mint Steve Vai, Slash, Neal Schon, Steve Lukather, Earl Slick és Steve Stevens.
Jelen írás tárgya, a cég Retrorocket Pro modellje külsőre és konstrukció szempontjából is a klasszikus Stratocaster stílusjegyeket viseli magán: teste égerfából készült, a hozzácsavarozott nyak jávorból, elegánsan lekerekített formái és a test háromtónusú lakkozása szintén a strat-jelleget erősítik. A nyak menzúrája a leginkább elterjedt 25,5 inch (648 mm), keresztmetszete modern C alak, a 22 jumbo bunddal ellátott rózsafa fogólap viszont szélesebb, és rádiusza is jóval nagyobb a Stratocasterénél, ezáltal a komfortérzet is nagyobb játék közben.
A hangszer elektronikája viszont abszolút egyedülálló, a HSS pickup konfiguráció formájában beépített Sustainer rendszer új dimenziókat nyit a hangzások terén kalandozni vágyó gitáros számára. Akárcsak az aktív hangszedőkkel bíró gitárok esetében, itt is a test hátoldalában praktikusan elhelyezhető 9 voltos elem adja a tápfeszültséget a vezérlésért felelős két mikrokapcsoló számára. Az egyik egy on/off switch, mellyel aktiválhatjuk a nyaki single coil-ként álcázott Sustainert, a másikkal pedig a hosszan kitartott hang tulajdonságát változtathatjuk meg. Az ötállású hangszedő-váltó a Sustainer aktív állapotában kiiktatódik, a hídnál lévő humbucker válik a fő hangszedővé, a végtelen hangkitartáshoz szükséges feedback-et pedig a nyaknál elhelyezett single coil generálja. Amikor először játszottam a hangszeren, úgy éreztem magam, mint kisgyerek a játékboltban, hihetetlenül jó érzés örökkévalóságig kitartani a hangokat, itt tényleg csak a kreativitás és az áramszolgáltató szabhat határt. A tervezők azonban nem elégedtek meg ennyivel, a koptatóhoz közelebb eső mikrokapcsolóval életre kelthető extra üzemmódban a Sustainer minden egyes lefogott hangot „üveghangra” húz fel. Az egyszerű, hat csavarral rögzített vintage tremolóval ilyenkor egészen bizarr hangokat is ki lehet csalni a hangszerből, az elhangolódás veszélyeire viszont felhívnám a figyelmet. Természetesen a Sustainer rendszert ki is kapcsolhatjuk, ebben az esetben normál gitárként funkcionál a hangszer. A nagy kimeneti jelerősségű humbucker torzított üzemmódban hangos és agresszív tónust eredményez, melyen egy hangerő és egy hangszínszabályozó potméter segítségével finomíthatunk. A két single coilt inkább tiszta hangszínhez ajánlanám, túlvezérelve meglehetősen steril módon szólnak, de ez valószínűleg a speciális elektronikának köszönhető. Ha már itt tartunk, mindenképpen meg kell említenem, hogy pickup csere ebben a hangszerben nem lehetséges, számtalan előnye mellet talán ez az egyetlen hátránya a kitűnő és egyedi megoldásokkal büszkélkedő Sustainernek.

SCHECTER BLACKJACK C-1
(Fejes Ker. Kft. / Rebel Hangszer)
David Schecter 1976-ban, a kaliforniai Van Nuys-ban hozta létre vállalkozását, mely kezdetben kizárólag gitáralkatrészek gyártására specializálódott. Első saját hangszerét az 1984-es NAMM show-n mutatta be a cég, igazán viszont a ’90-es években, az ESP gitárokat, valamint a Hollywood-i Musicians Institute zeneiskolát is birtokló japán üzletember, Hisatake Shibuya irányítása mellett kezdett szárnyalni a gyár. Mára a hard rock és metal zenészek kedvelt játékszereivé váltak a Schecter gitárok, és ez nem véletlen. Az általam vizsgált csillogó fekete szörnyeteg, a Diamond széria Blackjack C-1-es modellje alapjáraton tökéletes, az égvilágon semmit nem változatnék rajta. Habár nem rajongok a fekete színért, mégis el kell ismernem, hogy e zeneszerszám kivitele csodaszép és hibátlan. A domborúra faragott mahagóni test nehéz, mint a sár, garantálja a gerincferdülést, a mély tartományt viszont fantasztikusan kihozza a hangszerből. A megfelelő hangkitartás elérése érdekében a jávorfa nyakat ragasztással rögzítették a testhez, a kétoktávos fogólap pedig meleg, barátságos tónust produkáló rózsafából készült. A menzúra itt is 25,5 inch, a fogólap pedig széles és kényelmes. A nyak ívesen eldolgozva rögzül a testhez, ennek és a mély bevágásoknak köszönhetően a felső érintőket is könnyen, erőlködés nélkül elérhetjük. Ami a fém alkatrészeket illeti, a mostanában felettébb divatos, a testen átmenő húrrögzítést biztosító TonePros TOM fix húrláb és a fejen elhelyezett Grover hangolókulcsok együttese nemcsak hihetetlenül jól tartja a hangolást, hanem nagyban hozzájárul a mahagóni és a ragasztott nyak által alapból meghatározott nagymértékű sustain maximális megnöveléséhez. A mély hangtartomány dominanciáját az általam is nagyon kedvelt Seymour Duncan humbucker hangszedőkkel ellensúlyozták, mégpedig a közkedvelt SH-4 JB Model (bridge) - SH-1 ’59 Model (neck) konfigurációban. Mivel a 24 érintő miatt a nyaki pickup hátrébb került, így a hangja is kicsit fényesebb, nem annyira testes, mint például a Les Paul-ok esetében. Az ’59-esnél jobbat mahagóni hangszer neck pozíciójába keresve sem találni, ez az autentikus PAF jellegű hangszedő változtatás nélkül, hűen és rendkívül tisztán adja vissza a gitár saját hangkarakterét. A hídnál elhelyezett JB Model (melyet sokan mai is Jeff Beck modellnek hívnak – tévesen) a ’70-es évek közepe óta a világ legnépszerűbb és legsokoldalúbb humbucker hangszedője, nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni. Abszolút kiegyensúlyozott és dinamikus, hi-gain szituációban letépi az ember fejét, clean üzemmódban viszont szépen telt és felharmonikusokban gazdag, mindezen tulajdonságait pedig remekül kamatoztatja ebben a környezetben. 1-1 hangszín és hangerő szabályozóval ízlés szerint változtathatjuk a tónust, az 5 állású hangszedő-váltóval pedig mindkét pickup felezhető, így vékonyabb, könnyebben elhaló hangok is előállíthatóak a Blackjack-kel.
Megmondom őszintén, lenyűgözött a Schecter fekete szörnyetege, hard rock, metal és fúziós zenéhez elsőrangú partner!

CORT KX1Q
(Forte Acoustic Kft.)
A dél-koreai Cort gyár termékei már többször szerepeltek a Hangfoglalás magazin hasábjain, így a történeti áttekintésbe most nem is mennék bele nagyon. Az utóbbi évtized legdinamikusabban fejlődő gyártóinak egyike a cég, jó néhány kiváló hangszert mutattak be az elmúlt években. Jómagam Neil Zaza miatt is szimpatizálok a Cort-tal, a furcsa nevű gitárbűvész ugyanis nagy kedvencem, albumai pedig feketén-fehéren mutatják a Cort gitárok nagyszerűségét. Idehaza is számos pozitív kritikával találkoztam, Remo és Peta egyaránt elismerő szavakkal illette a KX5-WP és NZS-2 modelleket, most pedig rajtam volt a sor, hogy állást foglaljak a KX1Q kapcsán.
Nos, a hangszer óriási meglepetéseket tartogatott, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Az imént kivesézett Schecter-hez hasonlóan ez a gitár is TonePros húrlábbal valamint mahagóni testtel bír, ez esetben viszont a nyak is ebből a fafajtából lett kifaragva. Mégis, a gitár kimondottan könnyű, pedig egy gyönyörűen megmunkált, domború kialakítású kagylós jávor fedlapot is ráillesztettek a testre. A jávor ugyancsak a súlyosabb faanyagok közé tartozik, szóval nem is értem, miként sikerült a gyár mérnökeinek ennyire megkönnyíteni a konstrukciót, de ez legyen az ő titkuk. A gitár súlypontja is optimális, akárcsak a ragaszott nyak és a test finoman lekerekített összeillesztése. A 25,5 inch-es nyak keresztmetszete itt is modern C, akárcsak a Fernandes-nél, viszont vékonyabb, ezáltal nagyon gyorsan játszható. A 24 bundos fogólap rádiusza viszont kisebb, ráadásul meglehetősen széles, 2,7 mm-es érintőket építettek bele, mindezek ellenére meglepően jó érzés játszani rajta. A gyárilag beépített két passzív EMG humbucker hangján ugyancsak meglepődtem: ez a gyártó főleg legendás aktív hangszedőiről, a 81-esről és a 85-ösről híres, ide viszont egy SA-1 (nyak) és egy TB-1 (híd) került, melyek azonnal megnyertek maguknak. Az SA-1 kihajtott állapotban öblös, tisztán pedig selymesen lágy és meleg. Ám ez még nem minden, mert a push/pull potiként is funkcionáló hangszínszabályozóval lefelezhetjük az ikertekercseket, melynek következtében olyan fantasztikusan koszos, zajos single coil hangzást kapunk, ami egy jobb Stratocasternek is becsületére válna! A hátsó TB-1 ésszel torzítva a magasaknál énekel szóló közben, ugyanakkor a mély tartományban tud nagyon kemény és harapós is lenni. Természetesen ez a humbucker is felezhető, bár én magam sosem szerettem a hídnál eléggé éles single coil hangzást, de ez csupán szubjektív vélemény.
Mindent összevetve ez a hathúros nagyon megéri az árát, annak tudatában pedig főleg, hogy más cégek hasonló kvalitású hangszerei másfélszer ennyibe kerülnek. A Cort jelenleg verhetetlen ár/érték arány szempontjából, minőség tekintetében pedig könnyedén odatehető nagynevű márkatársai mellé, nem fog szégyent vallani.

Danev György