Lexicon I-ONIX U42S

Fontos rögtön az elején hangsúlyoznom, hogy ez az írás nem egy stúdiótechnikában jártas szakember kategorikus tesztje, hanem egy gitáros – a házi stúdiózást 10 év után újrakezdő – kvázi laikus beszámolója.

Az év elején kaptam a hírt, hogy hamarosan megérkeznek a legújabb Lexicon „hangkártyák”, melyek bemutatásában nekem is szántak szerepet. Ennek megfelelően nagy izgalommal vártam a termékeket, de azok megérkezése váratott magára, s így előzetes ismerkedés céljából kaptam egy FW 810S Firewire-es korábbi modellt. Ez egy rack-be szerelhető egy „U” magas „kártya”, amely nagyon jó minőségű felvételeket tesz lehetővé. Azonnal el is kezdtem felinstallálni a berendezés illesztő szoftvereit (ahogy a gyakorlott kollégák mondják: instrapáltam a szlottert), ami kb. öt percet vett igénybe Mac OSX operációs rendszeren. Hú…gondoltam ez jól kezdődik, szükségem is van az ilyen sikerélményekre, tekintve, hogy az elmúlt tíz évben inkább csak grafikával és kiadványszerkesztéssel foglalkoztam. Kissé hitetlenkedve kérdeztem a segítségként hívott hozzáértőt… ennyi? Mire a válasz kurtán érkezett… igen.

Nem is szeretném bővebben ecsetelni a FW 810S további erényeit, hiszen ez az írás nem erről a berendezésről szól, de az tény, hogy az U42S megérkezéséig nagy örömmel használtam, amelyre csak egy dolog vetett árnyékot, mégpedig az, hogy nehézkes volt az elhelyezése, hiszen a szoba, amelyben a számítógépem található, nem volt korábban házi-stúdióként használva, s így sehogy sem találtam megfelelő elhelyezést a felszerelésnek. Végül csak az íróasztal munkalapja alatti polcra fért el, de így meg kényelmetlen volt, állandóan hajolgatni. Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert amikor aztán megérkezett az U42S, örömmel konstatáltam, hogy gondolatolvasót is bevetettek a fejlesztésekor, mivel a „kártya” pontosan elfér a monitor és a billentyűzet közé, ami tulajdonképpen egy kihasználatlan hely, hiszen ide általában senki nem tesz semmit, ugyanakkor ettől kézre esőbb hely nem létezik… Erre mondom én, hogy zseniális.

Igazából a hangkártya szó ebben az esetben nem is jó kifejezés, én inkább használnám az asztali felvételi egység, vagy az asztali stúdió kifejezéseket, hivatalosan: USB 2.0 audio/MIDI interfész, de ez szörnyű hivatalos. Nekem az asztali stúdió tetszik a legjobban, azt is elmondom, hogy miért…

1. Amennyiben már van lehallgató rendszerünk, akkor az U42S dobozában található szoftvercsomagokkal kész is a házi-stúdió. A szoftverek a következők: Pantheon II VST/AU reverb plugin, (csak Cubase alatt használható), ezért a csomagban található egy Steinberg Cubase 4 LE is, ami ugye majdnem a legbutább Cubase, de egy magamfajtának ez is bőven elegendő. (Ahogy Szappanos Gyuri barátom fogalmazott: ha a legújabb, legfényesebb verziójú programom lenne, akkor is ugyanazt a 10 funkciót használnám, mert ha ettől többre van szükségem, akkor elmegyek egy rendes stúdióba.) Valamint egy Toontrack EZdrummer Lite szoftver, amelynek segítségével egyszerű groove-okat, fill-eket teljesen jó minőségben, a legkülönfélébb dobfelszereléseken és stílusokban, azonnali hatállyal fel tudunk használni a zenegyártáshoz. 1. 2. 3. és kész is a zenei alap, amire elképesztően egyszerűen rágitározhatunk. (Nyilván nem árt azért, ha az ember rendelkezik még egy-két VST instrument-tel: zongora, szinti, basszus, stb.)

2. Amennyiben nincs még lehallgató rendszerünk, akkor lehetőségünk van egy olyan csomagot választani, amelyben 2db aktív JBL Control 2P monitor is található, melyek a sorozat legkisebb darabjai és szintén kiválóan alkalmasak a házi-stúdiózásra.

A végeredmény ugyanaz, nagyon jó minőségben megszólaló zene, és itt nem csak a feljátszott saját dalokra gondolok, hanem az egyéb hallgatott zenékre is. Újra örömömet találtam a jól ismert zenék meghallgatása közben is, hiszen olyan részletgazdagon és tisztán szólaltak meg a zenéim, ahogyan már nagyon rég nem hallottam őket. Véleményem szerint ez egy nagyon fontos pont a saját felvételek esetében is, hiszen, ha erre áll be a fülünk, tehát hozzászokunk a mindennapi zenehallgatáskor is egy adott hangképhez, akkor azt a megszólalást fogjuk keresni a saját felvételeink visszahallgatásakor is.

Következzen most néhány technikai adat, amelyekből kiderül, hogy pontosan mire is képes ez a felszerelés. 4 analóg és 2 SPDIF digitális bemenettel, 2 Hi-Z hangszerbemenettel, és 2 fejhallgató kimenettel, valamint MIDI I/O-val rendelkezik. Dedikált potik és szintkijelzők segítenek a gyors és kényelmes bemeneti/kimeneti jelszintek állításában. Itt megjegyezném, hogy az illesztő szoftver installálása után külön nem rak ki az asztalra egy virtuális keverőt, ami még egyszerűbbé teszi a használatát. Mindent manuálisan tudunk a potik segítségével állítani és elérni. Számomra ez is egy rendkívül szimpatikus tulajdonság. dbx mikrofon előfokok találhatók az összes analóg bemeneten. 24 bit, 44.1 - 96 kHz mintavételi frekvenciákkal dolgozhatunk. 48V-os fantomtáp található minden sztereo bemenet párhoz, ha kondenzátor mikrofonokat akarunk használni. Az U42S az I-ONIX sorozat középső „testvére”, létezik egy kisebb (U22) a minimalisták és egy nagyobb (U82S) a maximalisták számára.

A rend kedvéért kipróbáltam Windows Vista és XP operációs rendszerre is az installálást…az XP-vel nem volt semmi gond, de a Vista-val nemes egyszerűséggel nem működött. Nem szeretnék általánosítani, de ahogy utána olvastam, a Vista-val egyéb dolgok sem működnek rendesen, s mivel alapvetően OSX felhasználó vagyok, így nem könnyeztem meg túlzottan a történetet. Csak halkan jegyezném meg, hogy épp az ilyen jellegű problémák tömkelege miatt lehet a legtöbb fórumon a Vista és a zsákutca kifejezések párhuzamként használt sűrűsödéseit felfedezni.

Szintén csak a rend kedvéért, no és a viszonyíthatóság nem elhanyagolható megállapíthatóságának kedvéért, egy gyors felsorolást ejtenék meg arról, hogy milyen eszközök hangját igyekeztem az I-ONIX által felvenni. Gitárok: Fender VG Stratocaster, Fibenare Okapi, Fibenare Basic Jazz. Erősítő: Marshall JVM 410C. Valamint a csatornaváltások és egy Wah pedál, a tiszta hangokhoz pedig olykor egy Compressor használata érdekében, egy Boss GT-10.

Mivel házi-stúdiózásról beszélünk, s nekem nem áll módomban az erősítő meghajtása és mikrofonozása, hiszen a lakóközösség kiutálna, ezért egy SPL Transducer juttatja el a hangot az I-ONIX érintésével a számítógépbe. 0 effektezés, teljesen nyers hangzások használata mellett, a sávok hangerőarányainak laikus füllel történő egymáshoz igazítása utáni lekeverés (mixdown) végeztével, az eredmény megdöbbentően jól megszólaló demo felvétel. Fontos ismét megjegyeznem, hogy semmiféle hangmérnöki teljesítmény nem áll a dolog hátterében, hiszen aki tőlem kevesebbet tud erről a területről, az festi magát. Ezért – és a saját ebbéli kétségeim eloszlatására – a felvételeket hozzáértőknek is megmutattam a véleményüket kérve, nehogy abba a hibába essek, hogy az új élmények élvezete miatt, elrugaszkodva a realitásoktól, túlértékeljem az egész történetet. (Hiszen ezen jó néhányszor átestem már fiatalon.) A felvételekről alkotott vélemények minden esetben ugyanazt tükrözték… jó az irány, hanyatt persze senki nem dobta magát, de némi gyakorlattal és egy kis tudástágítással, akár egészen komoly felvételeket is képes lehetek így készíteni. Azt gondolom, hogy elsőre ez elég biztató, ahhoz pedig végképp elegendő, hogy továbbfolytassam a felvételek készítését.

Összegzés:
Az I-ONIX U42S egy magamfajta laikus számára maga a Kánaán. Gyors és nagyon könnyű rendszerbeállíthatósága, ugyanezekkel a jelzőkkel illethető használhatósága és kezelése, nagyszerű és élményszámba menő hangminősége és praktikus elhelyezhetősége végül azt eredményezte, hogy a tesztpéldány ma már a saját tulajdonomat képezi. Ebből nyilvánvalóvá válhat bárki számára, hogy engem meggyőzött a berendezés. Az árakról és a termék elérhetőségéről bővebben a www.bertaudio.hu oldalon lehet tájékozódni.

Andrásik Remo