Snétberger Ferenc

Amikor sok évvel ezelőtt életemben először hallottam a játékát, nem is igazán tudtam felfogni, hogy mi történik. Annyira más, annyira nem konvencionális, annyira kiszámíthatatlan és annyira lenyűgöző volt számomra, hogy csak órákkal később voltam képes feldolgozni az élményt. Azt, hogy ismét idehaza turnézik, sajnos úgy tudtam meg, hogy az első fellépése után, amelyet Richard Bona-val közösen adott, jó néhány ismerősöm felvilágosított, hogy életem legnagyobb ballépését követtem el azzal, hogy nem voltam ott. De milyen az élet…? Néhány nap múlva az AER erősítők hazai forgalmazója fellebbentette egy interjú lehetőségét, mintha csak kárpótolni akarna az elszalasztott koncertélményért, a két dolog persze nem mérhető össze, de így mégiscsak jut nekem is valami.

Az interjú, Feri rendkívül sűrű programja miatt nagyon nehezen volt összeegyeztethető, de végül mégiscsak sikerült találnunk egy időpontot a beszélgetésre.

Hány évesen kezdtél el gitározni és kik inspirálták a játékodat?

Pontosan már nem is emlékszem, talán nyolc éves lehettem, amikor először gitározni kezdtem. Egyértelműen édesapám hatására, aki szintén gitáros volt. Mindig is ő volt a példaképem, az ő játéka inspirált a legjobban. Azokban az időkben nem is hallgattam más gitárosokat, s bár ő sohasem tanított gitározni, mégis nagyon sokat tanultam tőle. Hallgattam ahogy játszik, és megpróbáltam utánozni. Később, amikor már a konzervatóriumba jártam, elkezdtem klasszikus zenét és jazzt tanulni, hallgattam és játszottam is nagyon sok különböző zeni műfajt, de édesapám játéka és annak hatása maradt a legerősebb indíttatásom.

Mennyi energiádat köti le a tudásod tágítása és a gyakorlás?

Nagyon röviden… mindet. Persze ma már rengeteget koncertezek és a turnék, illetve a turnék utazás része, valamint a stúdiómunkák nagyon sok időt vesznek el az embertől, de így is gyakorlatilag az összes szabadidőmben gyakorlok. Amikor felkelek reggel, szinte csak épp összeszedem magam, s már veszem is a gitáromat és játszok. Hiszen mindig is ezt akartam, ezt szeretem, ez az életem.

Sok zenésszel játszottál az elmúlt évek alatt, van köztük olyan, aki nagy hatást gyakorolt rád, vagy megváltoztatta a zenei világnézetedet?

Nos, ez egy jó kérdés… Az utóbbi években kétszer is előfordult. Az első alkalom Bobby McFerrin nevéhez köthető. Az egész azzal indult, hogy az első közös fellépésünkre nem próbáltunk, de nemhogy keveset, egyszerűen nem! Képzeld el, hogy felmegy a függöny és ott ül ötezer ember, neked pedig fogalmad sincs, hogy mi fog történni a következő pillanatokban. Még ekkor is arra gondoltam, hogy mindjárt bemondja néhány standard címét, vagy játszunk majd valamit a legismertebb slágerei közül. Ehelyett odalépet hozzám és azt mondta… Na játssz valamit! Én elkezdtem játszani, ő pedig beszállt és ezzel elkezdődött életem egyik legizgalmasabb élménye. Úgy telt el a két és fél órás koncert, mintha egy pillanat lett volna. Minden olyan volt, mintha csak egy szobában beszélgetnénk. Te mondasz valamit, s ha a mondanivalód felkelti a másik érdeklődését, akkor válaszol rá… csak a szavak, mondatok helyett hangokat, dallamokat használunk, így a zene maga a kommunikáció. Óriási érzés volt.

A második alkalom pedig épp a napokban történt, amikor Richard Bona-val próbáltunk s koncerteztünk. Egészen lenyűgöző képességű és tudású muzsikus. Még soha nem találkoztam hasonlóval sem. Olyan szokatlanul halkan képes zenélni, és mégis olyan tartalmas, sokatmondó a játéka és az éneke… ez teljesen egyedülálló. Amikor a saját zenekarommal, vagy egy nagyzenekari felállásban játszunk, néha úgy érzem, hogy az egész színpad remeg alattunk, ha nem volna erősítve a gitárom, tulajdonképpen nem is lehetne belőle semmit hallani. De éppen emiatt ilyenkor az ember egészen másképp szólaltatja meg a hangszert, hiszen ha akusztikusan játszunk, akkor egy bizonyos hangerőn túl, már nem is szól szépen a gitár. A Richard Bona-val történt közös zenélésünkben éppen ez volt a különleges, hogy minden hang gyönyörűen és tisztán szólt. 

Mivel ide terelődött a szó… mennyire kötődsz a hangszereidhez, a technikához, amit használsz, fontosnak tartod az eszközöket, amelyeken játszol?

Igen, nagyon is. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mivel ma már csak olyan gitárokon játszom, amelyek kifejezetten nekem, s velem együtt készülnek. Ott lehetek, amikor kiválasztásra kerülnek az alapanyagok. Ezek mind a legkiválóbb faanyagok, hosszú évtizedek óta azonos hőmérsékleten tárolják, s a legkörültekintőbb megmunkálás közepette készítenek belőle hangszert. Ennek az az eredménye, hogy az egészen új hangszerek is úgy szólalnak meg, mintha régi, beérett darabok lennének. Gömbölyű, meleg hangzásuk miatt nagyon szeretek ezeken a hangszereken játszani.

Ugyanez a helyzet a csodálatos AER erősítővel is, ahogy azt korábban már mondtam, e nélkül az erősítő nélkül gyakorlatilag nem is tudnék létezni a mai zenei világban. Ez az erősítő mintegy hangszer, tisztán és tökéletesen erősíti a gitárom hangját. Ma már szerencsére cipelnem sem kell, hiszen szinte mindenhol forgalmazzák, így mindig a koncert helyszínéül szolgáló ország forgalmazójától kapom. Így itthon is, amiért köszönetet mondok Kovács Lászlónak és az AER Közép-európai Bt.-nek.

Pontosan mely márkájú gitárokat és erősítőt használod?

Tom Launhardt mesterrel hozott össze a sors és mindkettőnk számára előnyös együttműködést sikerült kialakítanunk, ha megengeded nem sorolom tételesen az elkészült gitárokat de a weboldalamon mindent megtaláltok ezekről a hangszerekről. (http://www.snetberger.de/instrumente_hu.html)
Jazzgitár:
Modell: Launhardt FS - 5
Fedlap: lucfenyő, kézzel faragott
Hátlap: juharfa, kézzel faragott
Káva:juharfa
Nyak: juharfa, 3 részes
Fogólap: ébenfa
Tompító: Gibson Burstbucker
Ferenc a névadó és az ötletadó társ. Az egyetlen gitár Perlmutt-logóval a fejen és gravírozott húrlábbal.
A mester kézzel készítette
Modell F- S 5 by Tom Launhardt

Klasszikus gitár:
Modell: Launhardt Bourrée
Fedlap: cédrus
Hátlap: rioi paliszanderfa
Káva: rioi paliszanderfa
Nyak: mahagóni
Fogólap: ébenfa
A test egyedi méretű, szélesebb és mélyebb, mint a standard modell. A mester kézzel készítette
Modell Bourrée by Tom Launhardt

8-húros klasszikus gitár:
Modell: Launhardt Sarabande
Fedlap: cédrus
Hátlap: kelet-indiai paliszanderfa
Káva: kelet-indiai paliszanderfa
Nyak: mahagóni
Fogólap: ébenfa
A kézméretek megfelelőek Ferencnek, különleges forma

Új klasszikus gitár:
Modell: Launhardt Ferenc Snétberger Signature
Fedlap: cédrus
Hátlap: koa
Káva: koa
Nyak: mahagóni
Fogólap: ébenfa
Tompító: AER Twin Source Control TSC 2
Speciálisan Ferenc kérésének megfelelően készült: méret (65,5 cm), fa forma, ovális hanglyuk, híd díszítés, test mérete, Stöckchen. A mester kézzel készítette
Modell Signature by Tom Launhardt
 
Erősítő:
AER "AcousticCube IIa"
CX 8 aktiv-boxszal a sztereó-bővítéshez
Fontos számodra, hogy ezt a fantasztikus tudást valamilyen módon tovább add, vannak tanítványaid?

A koromból fakadóan mostanában egyre többször kerül előtérbe ez a kérdés. Eddig is volt már olyan, hogy megkerestek fiatalok, hogy mutassak meg nekik ezt-azt, amit legtöbbször meg is tettem, ha az időm engedte. Most azonban bele fogunk vágni egy óriási feladatba, amely nem más, mint egy tehetséggondozó létrehozása, ahol a saját népem és egész Kelet-Európa hátrányos helyzetű fiataljait igyekszünk majd tanítani. Talán nem is ez a legjobb szó, inkább felkészíteni a művészélet, s az azzal járó valamennyi nehézség és teher kezelésére. Van egy régi tábor Felsőörsön, amit teljesen át fogunk építeni, új épületek osztálytermek, próba és koncerthelységek kerülnek majd kialakításra, s ha minden jól megy 2011 tavaszán már elindulhatnak a képzések. Azt szeretnénk, ha az olyan nagyszerű zenészek, mint akikkel nekem is sikerült együtt muzsikálnom, itt tartózkodásaik alkalmával eljönnének és tanítanának, továbbadnák mindazt, amit ők maguk is átéltek. Persze mindez óriási feladat, amely teljes embert kíván és én nem is lennék képes erre, ezért ennek az egész programnak a menedzsmentemet is igazgató Mészáros Zoltán a lebonyolítója. Épp a napokban értesültünk arról a jó hírről, hogy egy európai pályázaton elnyertük az ehhez szükséges fedezetet, s így tulajdonképpen kezdetét is vehetik a munkálatok.

Az a helyzet, hogy az utolsó kérdésem épp az lett volna, hogy mik a jövőbeni terveid, de az előzőek fényében kicsit fölöslegesnek érzem feltenni.

Nem, nem. Félre ne értsd, a tehetséggondozás egy igen komoly és felelősség teljes feladat, amibe nagy lelkesedéssel és nyilván nagy energiákat mozgósítva fogok belevágni. De én mégis zenész vagyok, ehhez értek és ezt szeretem a legjobban, tehát nem jelentheti azt, hogy mindent feladva csak az oktatásra koncentráljak. Továbbra is szeretnék koncertezni és új anyagokat készíteni, hogy mást ne említsek, csak a legkézenfekvőbb tervemet. Minél hamarabb szeretnék elkészíteni egy közös anyagot Richard Bona-val.

Köszönöm a beszélgetést.
Andrásik Remo