Épp füllel, lelkünk épülésére

HANGFOGLALÁS Kiállítás a SYMA Csarnokban 2009. október 2-4.

Akik kilátogattak a tavalyi kiállításra, emlékezhetnek, hogy az akkori rendszer szerint a kiállítás egy hangosabb, s egy kevésbé hangos csarnokra tagolódott, előbbiben a többé-kevésbé kihajtott motyók állandó hangereje mellett még egy csúcsra járatott kültéri hangosítás dörgedelmeit is kénytelenek voltunk elviselni néhány óránként, rövid, de örökkévalóságnak tűnő percekre. Idén ez a rendszer megváltozott, a „C” csarnok teljes egészében az élő produkcióké lett, négy színpadon, négy teljesen különböző hangrendszerrel, folyamatos és gördülékeny rotációban, az „A” csarnokban pedig, a hangszeres és hangtechnikai kiállítók helyezkedtek el, szigorú hangerő-korlátozás mellett. Látszólag a tavalyinál kevesebb kiállító jött el, a látvány azonban csalóka, hiszen több volt a kiállító és az alapterület is, szélesebb gyalogjárók lettek kialakítva, s noha egyenként talán kisebbek lettek a standok, a nagyobb választék, a sokszínűség mindenképpen az érdeklődő közönség javát szolgálta. 

Persze a bemutató csarnok látogatói sem maradtak sztárvendégek és hangszeres demonstrációk, valamint beszélgetések nélkül, számosan a jelenleg népszerű előadók és zenekarok közül álltak az érdeklődő közönség rendelkezésére órákon keresztül, a szakma elismert mesterei pedig, egymásnak adták a képzeletbeli kilincset, hogy rövid bemutatókon ismertessék hangszereiket, hangrendszereik egyes elemeit az adott márka képviseletének standján. Újdonság volt idén a világszerte egyre népszerűbb Guitar Hero játék négyfős csapatokra bővített változata, valamint a Gitármánia Táborban már látott VOX JamVox gitaraoke rendszer. Előbbi csupán játék, mely gyors reflexeken kívül igazán nem kíván zenei érzéket vagy képzettséget, csupán az énekeseknél, míg utóbbiban valódi zenei helyzetben találhatjuk magunkat, az eredeti zenemű csonkított változatára karaokézhatunk kedvenc hat- vagy héthúrosunk segítségével. Egy másik, számomra igen szimpatikus kezdeményezés volt a Wireless Head Station a SHURE forgalmazójának standján, ahol az éppen fellépő művészeket – illetve a karaokéra vállalkozó bátrakat – akár fejhallgatóval is, tetszőleges hangerővel hallgathatta a nagyérdemű, amíg a többiek a meglehetősen visszafogott hangerejű külső rendszeren élvezhették ugyanezt.

Egyes márkák sajnos nem voltak láthatóak – legnagyobb hiányérzetem az Ibanez régóta tartó, következetes távol maradása – ez azonban elenyésző a többi megjelent márka számához képest. Érdemes lenne megkockáztatni évente egyszer egy ilyen megjelenést, hiszen a hangszerek esetleges amortizációjához képest sokszorosan kifizetődő a közönség széles rétegeinek lelkesedése, amikor ilyen gazdag palettáról válogathat, kézbe véve akár milliós műremekeket, majd megvásárolva – természetesen – valami sokkal kevésbé borsos árú, de használható változatot ugyanabból. A hangszeres vagy vokális zene művelése, életkortól, társadalmi helyzettől és iskolázottságtól függetlenül – ez a legfontosabb cél és küldetés, hogy minél többen fogjunk hangszert a kezünkbe, illetve eresszük ki a hangunkat. Hiszen ha már az alapvető igény megvan – s ez a dolog, fertőző, hiszen minél régebben benne van az ember, annál jobban kell neki, s ez a „függőség” legalább nem káros – egy idő után kialakul egyfajta igényesség, egy újabb indíttatás, hogy ha már elindultunk az úton, tudjunk meg minél többet arról, amivel foglalkozunk. A hazai hangszerkereskedők- és forgalmazók pedig, láthatólag, hallhatólag és kézzel foghatóan állnak rendelkezésre – ma már szinte nincs is olyan hangszer, hardver, szoftver vagy módszer, ami ne lenne hozzáférhető Magyarországon, csak tudni kell élni a lehetőséggel, mindenkinek igénye és pénztárcája szerint.

Hogy kissé még a kézzel fogható dolgoknál maradjunk, örvendetes volt látni, hogy a szoftverhangszerek és digitális technika korában az egyik leglátogatottabb stand az autentikus népi hangszerek és egzotikumok lelőhelye volt, s békében megfért mindez a 21. század legújabb vívmányaival. Idén is nagy öröm volt a nagyszámú apró látogató jelenléte, most már legalább az érzékeny gyerekfüleket sem kellett félteni a túlzott hangterheléstől, és ez a mindenre fogékony nemzedék talán egy életre megfertőződött a hangszeres zene szeretetével. Itt kell, hogy megemlítsem, hogy hallásvédelmi szakkiállítók is jelen voltak az „A” csarnokban, remélhetőleg egyre terjedni fog a célzottan zenével foglalkozóknak szánt, speciális segédeszközök használata, hogy minél tovább és minél jobb minőségben élvezhessük saját magunk és egymás muzsikálását!

Ha már a hangerőnél tartunk, a „C” csarnokban fellépett produkciók közül talán egyszer volt a koncert hangosabb annál, ami számomra igazán élvezhető, a többi esetben a hangzás minősége és tisztasága volt az, ami lenyűgözött. Jó mesteremberek dolgoztak a terem közepén egymástól 90°-os szögben felállított keverőpultoknál, érdekes volt megfigyelni, ki mit hoz ki az adott technikából, legyen az akár iskolai énekkari produkció, akár jazz rock, gitárhangverseny, önmegvalósító popdalok gyűjteménye vagy akár hangszerbemutató produkció. Előbbiekből érdekes módon a Hangfoglaló Hétfő győztesei – a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola és a Bakáts Téri  Zeneiskola – ugyanazon a színpadon villantott, ahol előző nap a Love Gun, a hangrendszer két ilyen szélsőségesen különböző dinamikájú produkció esetén is helytállt. Velük átellenben a Special Providence jazz-rockja szólt kristály tisztán pénteken, majd másnap a Gitár Szombat résztvevőinek produkciójától koppantak az állak a padlón – hadd emeljem ki külön Both Miklós magyar népi ihletésű rockját, ami alatt még a szívem is elfelejtett dobogni! Az óramutató szerint jobbra az Alanis.hu mutatta be pénteken, hogyan kell szólni a lélekről és a szenvedésről hitelesen, a velük szemközt elhelyezkedő deszkákon pedig, a SID vérprofi és igényes pop-rockja szórakoztatott, másnap pedig, a V-Form zenekar, élén Sántha Gáborral tartott bemutatót a digitális technika legújabb vívmányaiból, minden esetben „a technika a zene és az ember szolgálatában – és nem fordítva” jelszóval. Az már csak hab volt a tortán, ahogy Barabás Tamás hálózati zavarjelet szinkronizált az egyik operatőr színpadon megcsörrenő mobiltelefonjához!

Levonva a tanulságokat: a Hangfoglalás Kiállítás évről évre fejlődik, a minőségi gyarapodás látható és kézzel fogható. Egyre több a kiállító és a látogató, az egyes márkaképviseletek pedig, dacára az egyre fokozódó nemzetközi helyzetnek, a gazdasági világválságnak, ugyanolyan békében látszanak megélni egymás mellett, ahogy teszik ezt már hosszú évek óta a Gitármánia Táborban. Kívánom, hogy ez a kezdeményezés még sok őszt megéljen, s minél többen eljussanak a zene közelébe október első hétvégéjén, a Zene Világnapjának környékén!

„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”
(Széchenyi István)

Illés Norbert Géza                twangman@zenesz.info